I. A városrész kialakulása

Győr városa fejlődési irányának az iparosodást, azon belül pedig a gyárak betelepítését tűzte ki célul, hiszen kedvező természeti fekvése és adottságai ezt lehetővé tették. A XIX. század közepétől gyárak sora épült egymás után (Vagongyár, Szeszgyár, Szövőipari gyár, Gázgyár), melynek nyomán igény jelent meg arra, hogy az ott dolgozók helyben lakhatását mihamarabb megoldják. Ennek a lakhatásnak segítésére két ütemben munkástelepek épültek 1902-1917 között. Elsőként a Munkás utca épült meg, már 1902-ben. 

​1913-ban döntöttek az Ágyúgyár alapításáról, mely az Osztrák-Magyar Monarchia legmodernebb üzeme lett. Az itt elkészült hadiipari termékek elszállítására építették meg az Iparcsatornát, bár a tervezett funkcióját az I. világháború, majd az azt követő gazdasági helyzet miatt már nem tudta betölteni.

Az ágyúgyári munkástelep megtervezésére Fiala Géza építész kapott felkérést, aki nem mellesleg a kispesti Wekerle-telepen mint építési ellenőr tevékenykedett. A tervek példamutatóan korszerűek, haladó stílusúak voltak, tornyokkal és hangsúlyos felépítményekkel, a központjába tervezett ovális térrel, és az idevezető sugaras vonalvezetésű hangulatos utcákkal.  Magát a központi teret is két oldalról 1-1 emeletes lakóház keretezi, emellett a telepen boltok, műhelyek, közös mosókonyhák is épültek. A teljes városrészi képhez hozzátartozik, hogy óvoda is létesült, illetve egy elemi iskolát is létesítettek, így már gyakorlatilag (majdnem) minden adott volt ahhoz, hogy mint város a városban élhesse zajló életét Gyárváros, egyedül az itt élők lelki életét elősegítő templom hiányzott.