II. Korai hitélet

Brantl Lajos (1891-1955) volt Gyárváros első lelkipásztora, aki győrszigeti születésűként teológiai tanulmányait Győrben végezte, majd 1914-ben szentelték pappá. Pappá szentelése után iskolai hitoktató lett Gyárvárosban. Ezzel azonban a munkások lelki gondozása nem oldódott meg, azt továbbra is a belvárosi és a szabadhegyi plébánia oldotta meg, több-kevesebb nehézség árán. Ennek a helyzetnek orvoslására Várits Károly apátkanonok azzal bízta meg Brantl Lajost, hogy a városrész lelkipásztori ellátásáról gondoskodjon, helyi lelkészség megszervezésével. Az ágyúgyári vezetőség ezt erősen támogatta, bár a vesztes háború utáni gazdasági helyzet nem tette lehetővé, hogy rögtön megkezdődhessen egy templom kivitelezése is. Ennek a helyzetnek a megoldására Lauer Richárd ágyúgyári vezérigazgató a Budai út mellett átengedett egy –a háború alatt– katonai kórházként működő barakkot az egyháznak, hogy kellő átalakítás után ez legyen Gyárváros első temploma.

 Fetser Antal püspök (1862-1933) 1919. december 8-án (Szeplőtelen Fogantatás ünnepe – Földtiltó Boldogasszony) szentelte fel az átalakított hajlékot. Ezen a napon költözött ki Gyárvárosba immár káplánként Brantl Lajos atya.

Hebenstreit Nándor szeszgyári főgépész ajánlott fel neki Budai út 1. alatti házában lakást. Maga a gyárvárosi egyházközség 1920-ban alakult meg.

Bogcha-Novák Zoltánné visszaemlékezése alapján (Hitvallás kalendárium, 2015) a kis barakktemplom a következőképp nézett ki:

​„Bizony, ahogy visszaemlékszem, a kis barakktemplom siralmas benyomást keltett. Oldalát, tetőzetét fekete kátránypapír fedte, a belső berendezése is a lehető legkezdetlegesebb volt. Az úgynevezett „kórus” például legfeljebb másfél méterrel emelkedett ki a templom szintjéből, ahol a kis harmónium és egy régi vesszőfonatú karosszék alkotta a berendezést.”

 A kőtemplom tervét nem vetették el, és az 1924. augusztus 13-án megjelent Győri Hírlap szerint belügyminiszteri engedéllyel megindulhatott a gyűjtés az új templom javára.

„A gyárak városaiban ott kell ragyogniuk a templomtornyok keresztjeinek is és a szirénák üvöltését hadd váltsa fel az Úr ünnepein a harangok zsongása is.

…

Temploma egy rozoga – katonai barakkórházból átalakított – faépület, kitéve az időjárás romboló viszontagságainak. És mégis e fakápolna oázis lett a munkásság lelki pusztájában; az élő vizek forrása lett szomjúhozó lelkünknek…”